Karácsonyi versek

KARÁCSONYI VERSEK

Karácsonyi ünnepséghez, műsor összeállításához gyűjtöttem ezeket a verseket.


Volt egy angyal: picike,
teste, szárnya: kicsike.

Mi lehetett a neve?

Azt nem tudja senkise’!
Angyal-manó: így becézték,
még a széltől is megvédték;
de hiába cseperedett,
egy cseppet sem növekedett.
Az angyalnak mi a dolga?
A mi manónk azt gondolta:
karácsonykor örömszerző
feladata a legelső.
Jó gondolta, jól sejtette,
közeledett a szenteste.
Minden angyal messze szállott,
szebbé tették a világot.
– Viszek én is boldogságot,
örömosztó vidámságot!
Angyal-manó így tűnődött,
míg víg kedvvel készülődött.
Röppent erre, röppent arra,
nézett balra, nézett jobbra:
karácsonyfák tündököltek,
mit angyalok díszítettek.
Majdnem el is szomorodott,
ám valamit megpillantott:
faluszéli öreg házban
apró fenyő állt magában.
Odarepült, be is nézett,
sírást hallott, nem beszédet.
Kisgyermekek sírdogáltak,
hisz örömet nem találtak…
A szobában fa álldogál:
üde zöld, mely  mégis kopár,
szomorúan, dísztelenül,
szegénységtől meztelenül…
– A kulcslyukon besurranok,
szerencse, hogy pici vagyok!
Amit mondott, meg is tette,
a szeretet röpítette.
Angyal-varázs, angyal-pálca,
angyal-csoda szállt a fára:
lett belőle karácsonyfa,
feldíszített karácsonyfa…
A fa alatt sok-sok játék,
örömhozó szép ajándék!
Énekszó szállt fel az égbe,
fel a havas messzeségbe.
Angyal-manó fürgén surrant,
ajtó résén el is illant…
Szíve megtelt boldogsággal,
örömszerző vidámsággal.
Magában meg gondolkodott:
– Milyen jó, hogy kicsi vagyok,
ügyesebb is, mint a nagyok!






Gyenes István:

KARÁCSONYFA



Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hagy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
    mind tovább.















Karácsonykor

Karácsonykor, ha megbékél a lélek,
minden ember újra testvéred.
A jó, mert jó,
a bűnös, mert gyenge,
S nem vetsz követ az idegenre.

Karácsonykor, ha visszanézel,
keserűséget és szánalmat érzel,
hogy nem volt erőd többet tenni,
társaidat jobban szeretni.

Karácsonykor, egy gyönyörű fenyőgallyban
szólal meg a lélek, s halkan
Suttogja el a titkot;
újra születik, Aki itt volt.


Angyalok

Az angyalok csak ritkán jönnek
Vagy mindig itt járnak?
Feladatuk maguk kérik,
Vagy parancsra várnak?
A legrangosabb vezére
Az angyalok karának
Eljön-e még maga közénk?
Fénylő test-ruhákat
Hordanak-e közénk térve,
Vagy szélnek, égi árnak
Tűnnek? S karácsonyra jönnek,
Vagy van évközi járat?
Mindegy: hiszem, hogy köröttem
Angyali kegy árad.





Karácsonyra

  „Örömet kívánok a készülődés
  őrölt rohanásában is;
  békét kívánok az idő szűkre szabott
  szeletkéiben zsúfolt napok után;
  csillagfényt kívánok a tiszta, téli   
  éjben, hadd nézzek fel rá;
  csendet is kívánok olykor-olykor;
  és mindenekfelett –
  mindenek mellett –
  szeretetet kívánok
  adni is,
  kapni is.”




Ha karácsonyfa lehetnék


Ha
kará-
csonyfa
lehetnék, sok
ajándék között,
aranyszálba, ezüst-
hímbe, fénybe öltözött!
Ágaimon
kristálygöm-
bök, piros, fehér,
kék: villantanák, szer-
te szórnák az ünnep fényét.
Cukorkákba, habcsókokba bur-
kolnám magam, s csúcsomon egy fényes
angyal szállna
boldogan. Szenteste
sok apróság nevetve ját-
szana: néznék a sok játékot,
mit az angyal tett oda. Ágam föléjük
hajolna, s simítna lombkezem karácsonyi,
áldó csók-
kal minden
gyermeken.





Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.


Minden gyertyában fellobban egy emlék:
ha kibontom, igazi ajándék.
Gyermekkorom karácsonyának
még íze volt és dallama:
a mákos és a diós, amit sütöttünk,
a Mennyből az angyal a zongorán.
Akkor áhítat lengte be a szobát
és várakozva néztük az óriás fát.
Hadd legyen enyém még egyszer
az a régi karácsony este,
melynek úgy őrizgetem pillanatait,
mint életem legszebb ajándékait.




Karácsonykor mindenki varázsol
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből
édesapám legmélyebb zsebéből.
Karácsonykor kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep,
ajándékot én is készítettem,
amíg elkészült majdnem tündér lettem.




Karácsony, karácsony
jég-udvaros napja
jég-reszelős napja
Mindenki uzsonnáját
hó-kendőbe kapja.

Köszöntlek, karácsony
fagy csillagos éje,
megdermedt napkelte,
szürke madár röpte.
/Weöres Sándor/



„Fedő alatt leves ázik,
jön az angyalhajas alkony,
s a Karácsony lehintázik
faggyúszagú fenyőgallyon.”
/Csukás István/





„Most mindenhol karácsony van
szívekből száz pillangóhad
körbelengi a kis szobát
türelmet hint a gyertyaláng.”


Fény-karácsony, jöjj közénk
és itt maradj!
Szép Karácsony, hozz nekünk
új álmokat!
messiások vándorolnak,
itt a tél,
tiszta pelyhe hull a hónak,
s földet ér.
Kinn a szélben sűrű porhó
útra
kel,
benn a fenyőn csillagszóró
énekel.
Kis szobáknak fényei közt
gyermekek,
igaz szóval köszöntik az
ünneped.






Babits Mihály
Karácsonyi ének

Miért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-űr szele volna?
Jobb talán puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyúlt…

Becsesnek láttad te a földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy „megszületett”!

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat,
csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat a reményt.





Betlehemnek pusztájába,
Karácsonykor éjféltájba:
Fiúisten emberré lett,
Mint kisgyermek megszületett.

Elnevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába betakarta,
Befektette jászolába.

Az angyalok fenn az égen
Mennyei szép fényességben
Vígan ők így énekeltek:
-Dicsőség fenn, az Istennek!

Pásztorok a falu mellett
Báránykákat legeltettek.
Hallották az éneket,
Kis Jézushoz siettek.

Utánuk meg Napkeletről
Ragyogó szép csillag tűnt föl,
Az elindult nyugatra,
Három király utána.

Feltalálták a Jézuskát,
Köszöntötték Szűz Máriát.
Ajándékot adtak át,
Aranyat, tömjént, mirhát.

De őt sokan nem szerették,
Gonosz emberek üldözték.
Végre egy napon elfogták,
Iszonyúan kínozták.

Korbácsokkal ostorozták,
Tövisekkel koronázták,
Meghalt a sok kín után,
Nagypénteken délután.

Felszegezték keresztfára,
Sírt csináltak kősziklába,
Testét oda temették
És katonák őrizték.

Nem sokáig maradt sírba,
Feltámadott harmadnapra.
Ismét negyven nap múlva
Mennyországba ment vissza.

Elküldötte a Szentlelket,
Szenteljen meg minden lelket,
Pünkösdre virradóra
Szállott le mindnyájunkra.













Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Környezetismeret dolgozatok, témazárók harmadikosoknak

Első tanítási napra - mindenkinek

Versek, mesék, történetek március 15-ről