Karácsonyi versek
KARÁCSONYI VERSEK
Karácsonyi ünnepséghez, műsor összeállításához gyűjtöttem ezeket a verseket.
Volt egy angyal: picike,
teste, szárnya: kicsike.
Mi lehetett a neve?
Azt nem tudja senkise’!
Angyal-manó: így
becézték,
még a széltől is megvédték;
de hiába cseperedett,
egy cseppet sem növekedett.
Az angyalnak mi a
dolga?
A mi manónk azt gondolta:
karácsonykor örömszerző
feladata a legelső.
Jó gondolta, jól sejtette,
közeledett a szenteste.
Minden angyal messze szállott,
szebbé tették a világot.
– Viszek én is
boldogságot,
örömosztó vidámságot!
Angyal-manó így tűnődött,
míg víg kedvvel készülődött.
Röppent erre,
röppent arra,
nézett balra, nézett jobbra:
karácsonyfák tündököltek,
mit angyalok díszítettek.
Majdnem el is
szomorodott,
ám valamit megpillantott:
faluszéli öreg házban
apró fenyő állt magában.
Odarepült, be is
nézett,
sírást hallott, nem beszédet.
Kisgyermekek sírdogáltak,
hisz örömet nem találtak…
A szobában fa álldogál:
üde zöld, mely mégis kopár,
szomorúan, dísztelenül,
szegénységtől meztelenül…
– A kulcslyukon
besurranok,
szerencse, hogy pici vagyok!
Amit mondott, meg is tette,
a szeretet röpítette.
Angyal-varázs,
angyal-pálca,
angyal-csoda szállt a fára:
lett belőle karácsonyfa,
feldíszített karácsonyfa…
A fa alatt sok-sok
játék,
örömhozó szép ajándék!
Énekszó szállt fel az égbe,
fel a havas messzeségbe.
Angyal-manó fürgén
surrant,
ajtó résén el is illant…
Szíve megtelt boldogsággal,
örömszerző vidámsággal.
Magában meg
gondolkodott:
– Milyen jó, hogy kicsi vagyok,
ügyesebb is, mint a nagyok!
Gyenes István:
KARÁCSONYFA
Szobám
sarkában a békesség fája zöld ruháján sok ezernyi szín, alatta fénylő melegségben a gyermeki világ játszani hív. Játszani, játszani, békében játszani gyermekem veled hagy játsszam még, körültáncolom veled a világot most, mikor mindenki érzelme ég. Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok röpdöső fényei szobámból szálljatok mind tovább.
Karácsonykor
Karácsonykor, ha megbékél a lélek,
minden ember újra testvéred.
A jó, mert jó,
a bűnös, mert gyenge,
S nem vetsz követ az idegenre.
Karácsonykor, ha visszanézel,
keserűséget és szánalmat érzel,
hogy nem volt erőd többet tenni,
társaidat jobban szeretni.
Karácsonykor, egy gyönyörű fenyőgallyban
szólal meg a lélek, s halkan
Suttogja el a titkot;
újra születik, Aki itt
volt. |
Angyalok
Az angyalok csak ritkán jönnek
Vagy mindig itt járnak?
Feladatuk maguk kérik,
Vagy parancsra várnak?
A legrangosabb vezére
Az angyalok karának
Eljön-e még maga közénk?
Fénylő test-ruhákat
Hordanak-e közénk térve,
Vagy szélnek, égi árnak
Tűnnek? S karácsonyra jönnek,
Vagy van évközi járat?
Mindegy: hiszem, hogy köröttem
Angyali kegy árad.
Karácsonyra
„Örömet
kívánok a készülődés
őrölt
rohanásában is;
békét
kívánok az idő szűkre szabott
szeletkéiben
zsúfolt napok után;
csillagfényt
kívánok a tiszta, téli
éjben,
hadd nézzek fel rá;
csendet
is kívánok olykor-olykor;
és
mindenekfelett –
mindenek mellett –
szeretetet
kívánok
adni
is,
kapni is.”
Ha karácsonyfa lehetnék
Ha
kará-
csonyfa
lehetnék, sok
ajándék között,
aranyszálba, ezüst-
hímbe, fénybe öltözött!
Ágaimon
kristálygöm-
bök, piros, fehér,
kék: villantanák, szer-
te szórnák az ünnep fényét.
Cukorkákba, habcsókokba bur-
kolnám magam, s csúcsomon egy fényes
angyal szállna
boldogan. Szenteste
sok apróság nevetve ját-
szana: néznék a sok játékot,
mit az angyal tett oda. Ágam föléjük
hajolna, s simítna lombkezem karácsonyi,
áldó csók-
kal minden
gyermeken.
Olyan jó néha angyalt
lesni
s angyalt lesve a
csillagok közt
Isten szekerét
megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen,
mélyen
ezt a világot elfeledni.
Minden gyertyában
fellobban egy emlék:
ha kibontom, igazi
ajándék.
Gyermekkorom
karácsonyának
még íze volt és
dallama:
a mákos és a diós, amit
sütöttünk,
a Mennyből az angyal a
zongorán.
Akkor áhítat lengte be
a szobát
és várakozva néztük az
óriás fát.
Hadd legyen enyém még
egyszer
az a régi karácsony
este,
melynek úgy őrizgetem
pillanatait,
mint életem legszebb
ajándékait.
Karácsonykor mindenki
varázsol
meglepetés bújik ki a
zsákból.
Szekrényeknek titkos
rejtekéből
édesapám legmélyebb
zsebéből.
Karácsonykor kalácsot
is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep,
ajándékot én is
készítettem,
amíg elkészült majdnem
tündér lettem.
Karácsony, karácsony
jég-udvaros napja
jég-reszelős napja
Mindenki uzsonnáját
hó-kendőbe kapja.
Köszöntlek, karácsony
fagy csillagos éje,
megdermedt napkelte,
szürke madár röpte.
/Weöres
Sándor/
„Fedő alatt leves ázik,
jön az angyalhajas
alkony,
s a Karácsony
lehintázik
faggyúszagú
fenyőgallyon.”
/Csukás
István/
„Most mindenhol
karácsony van
szívekből száz
pillangóhad
körbelengi a kis szobát
türelmet hint a
gyertyaláng.”
Fény-karácsony,
jöjj közénk
és itt
maradj!
Szép
Karácsony, hozz nekünk
új
álmokat!
messiások
vándorolnak,
itt a
tél,
tiszta
pelyhe hull a hónak,
s földet
ér.
Kinn a
szélben sűrű porhó
útra
benn a
fenyőn csillagszóró
énekel.
Kis
szobáknak fényei közt
gyermekek,
igaz
szóval köszöntik az
ünneped.
Babits Mihály
Karácsonyi ének
Miért
fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz
az éhes barikára.
Zenghetnél,
lenghetnél angyalok közt:
mégis itt
rídogálsz, állatok közt.
Bölcs
bocik szájának langy fuvalma
jobb tán
mint csillag-űr szele volna?
Jobb talán
puha széna-alom,
mint a
magas égi birodalom?
Istálló
párája, jobb az neked,
mint
gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz
tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak
bús anyád melléért nyúlt…
Becsesnek
láttad te a földi test
koldusruháját,
hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord
életet?
te, kiről
zengjük, hogy „megszületett”!
Szeress
hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben
gyújts pici gyertyát sokat,
csengess
éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny
játékunkat a reményt.
Betlehemnek pusztájába,
Karácsonykor éjféltájba:
Fiúisten emberré lett,
Mint kisgyermek megszületett.
Elnevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába betakarta,
Befektette jászolába.
Az angyalok fenn az égen
Mennyei szép fényességben
Vígan ők így énekeltek:
-Dicsőség fenn, az Istennek!
Pásztorok a falu mellett
Báránykákat legeltettek.
Hallották az éneket,
Kis Jézushoz siettek.
Utánuk meg Napkeletről
Ragyogó szép csillag tűnt föl,
Az elindult nyugatra,
Három király utána.
Feltalálták a Jézuskát,
Köszöntötték Szűz Máriát.
Ajándékot adtak át,
Aranyat, tömjént, mirhát.
De őt sokan nem szerették,
Gonosz emberek üldözték.
Végre egy napon elfogták,
Iszonyúan kínozták.
Korbácsokkal ostorozták,
Tövisekkel koronázták,
Meghalt a sok kín után,
Nagypénteken délután.
Felszegezték keresztfára,
Sírt csináltak kősziklába,
Testét oda temették
És katonák őrizték.
Nem sokáig maradt sírba,
Feltámadott harmadnapra.
Ismét negyven nap múlva
Mennyországba ment vissza.
Elküldötte a Szentlelket,
Szenteljen meg minden lelket,
Pünkösdre virradóra
Szállott le mindnyájunkra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése